Egy párkapcsolati problémákat feltérképező osztrák felmérésből kiderült az, amit napjainkban sokan megtapasztalnak: egyre nehezebben tudnak életképes párkapcsolatot kialakítani, ehelyett működőképtelen viszonyokban vesztegelnek.
Szociológusok és párkapcsolati szakértők azt hangsúlyozzák, hogy napjainkban, amikor minden a modern kommunikációs eszközökről szól, a párok többsége mégsem tud egymással hatékonyan kommunikálni, elbeszélnek egymás mellett, ami félreértésekhez vezet. A felmérésben résztvevők beismerték, hogy félelemből nem bocsátkoznak „spirituális kapcsolatba". Ez nem egy túlmisztifikált érzés, hiszen a szerelemnek alapvetően három dimenziója létezik. Az első - amiben a partnerek hozzávetőleg 90%-a vesztegel - a függőségen alapuló viszony. Ennek semmi köze az őszinte érzelmekhez és a szerelemhez, a felek ebben az esetben kihasználják és birtokolják egymást, ahol kizárólag a megszokás és az egyedülléttől való félelem dominál. Ezért az ilyen kapcsolat nem hozza meg a várt szerelmet, ellenben a boldogtalanság érzését csak még inkább fokozza.
A második dimenzió, amikor két érett lelkületű, független partner vállal kapcsolatot, de ez csak az esetek 8%-ban történik. Az ilyen jellegű „társulás" sem vezet valódi szerelem átéléséhez, mivel az állandó ellentétek csak szenvedést okoznak. A partnerek képtelenek egymáshoz alkalmazkodni és kompromisszumot kötni, színre lép a nemtörődömség, amikor mindenki a maga elkülönült lelki világában él. Ez a jellegű kapcsolat valójában felszínes. Leginkább a félelem az, ami meggátolja őket abban, hogy egymás lelki világába mélyebbre hatoljanak.
Egyre nehezebben tudunk életképes párkapcsolatot kialakítani
A harmadik - ami a párkapcsolatok mindössze 2%-ban valósul meg - a spirituális szerelmi kapcsolat. Ebben az esetben a partnerek nem függnek egymástól, hanem hihetetlenül rezonálnak egymással, mintegy szinkronban működnek, mintha egyazon lélek létezne két különböző testben. Párkapcsolatai meghatározások szerint az előző kettő nem minősül szerelemnek, mindössze viszonynak vagy egyezségnek nevezhető.
A lélektársi, spirituális szerelmi kapcsolat felvállalása nem könnyű feladat. A megkérdezettek 80%-a beismerte, hogy tapasztalt már spirituális szerelmet, amikor megérezték, hogy a lelki rezgések a lehető legteljesebben illeszkednek egymáshoz. Az ilyen jellegű találkozásokat a társak egyfajta mágneses vonzalomként és összhangként élik meg, melynek alapja a lelki rezonancia és összeillőség, ami a szexuális együttlétet is kiteljesíti. Sokan szkeptikusan viszonyultak a felméréshez, annak ellenére, hogy elfogadják: számos teremtésmítosz foglalkozik a lélektársak földi találkozásával. Mindezek tudatában az emberek mégsem képesek párkapcsolatukat úgy menedzselni, hogy az boldogsághoz vezessen, ehelyett beleragadnak egy nem életképes viszonyba. A szakértők végeredményben azt hangsúlyozzák, hogy törekedjünk az érzelmek kimutatására és szabaduljunk meg az olyan kapcsolattól, ami meggátol fejlődésünkben és csak az ösztönök szintjén döcög.